Már említettem korábban, hogy mennyire szeretem a rejtvényeket. 
Húsvét alkalmából ezért készültem eggyel Neked is:
Kellemes Ünnepeket Kívánok Neked az egész DIL csapat nevében! 🙂
Ha lemaradtál, vagy érzel magadban még erőt, nézd meg a tavalyi anyagot is! Nagyon érdekes anyag, ne hagyd ki azt sem. A kapcsolódó posztok között találod meg az említett bejegyzést!
Nagyon jó töltögetést! 🙂
Anikó
illusztráció: www.pixabay.com
Keresztül-kasul, kerek perec.
Nekem biztosan ezek a kedvenceim a hétköznapi kifejezések ajándékanyagunk második részében. Azért van még nagyon sok hasznos német kifejezés ezen kívül is az anyagban, úgyhogy ne is habozz tovább:
Remélem ebben az anyagban is örömöd leled! 🙂
Anikó
Összegyűjtöttem neked néhány hétköznapi kifejezést, amiket a német nyelvben nagyon sokszor hallhatsz, de a könyvekben, szótárakban mégsem találod őket. Vagy ha mégis, akkor nem ezzel a jelentéssel vagy nem ebben a formában.
Honnan jött ennek az anyagnak az ötlete?
Még decemberben találkoztunk egy kedves ismerősünkkel, aki egy ideje már Németországban él. Azt mesélte nekem, sok olyan kifejezéssel találkozik, amiknek a jelentését nem ismerte, vagy éppen nem azt a jelentését ismerte, ahogy azt az adott beszélgetésben hallotta, mert ezeket iskolában, könyvekben vagy tanfolyamokon nem mindig tanítják.
Sokszor meglepődik, mennyire különböző szituációkban használnak egy-egy kifejezést és milyen sokféle jelentésük lehet. És ezeket bizony néha nehéz megérteni és még nehezebb rájuk helyesen válaszolni…
Hát innen jött az ötlet!
Ahogyan eddig is:
Nyomtasd ki, vagy töltsd le a telefonodra és használd bármikor! 🙂
Anikó
Összegyűjtöttük a legfontosabb német rendhagyó igék múlt idejű alakjait. Akár szótanuláshoz akár szövegíráshoz, mindig jó ha kéznél lesz ez a szuper kis táblázat!
Nyomtasd ki, vagy töltsd le a telefonodra és használd bármikor!
Anikó
Ahogy ígértem az előző levélben, ma egy újabb fejtörővel készültem! Természetesen Karácsony előtt mi másról is lehetne benne szó, mint a karácsonyfákról!
Ha kezdő vagy, akkor is nyugodtan vágj bele, mert a szövege könnyen érthető. Inkább a logikádra lesz szükség a megfejtéséhez.
Jó szórakozást!
Nagyon szeretem a rejtvényeket és a fejtörőket, ezért úgy gondoltam, hogy idén karácsonyi ajándékként küldök neked néhány feladatot. Azért is fontos ezeknek a feladatoknak a gyakorlása, mert számos hasznos készséget tudsz fejleszteni velük, mint például a szókincs, helyesírás vagy a szövegértés. Előfordulhat, hogy nem is maga a megfejtendő szó lesz számodra ismeretlen, hanem a leírás egy-egy kifejezése. Nem beszélve arról, hogy az a tapasztalatom, sokkal könnyebb és szórakoztatóbb így szavakat tanulni. 🙂
A következő hasonló fejtörőre a hét vége felé számíthatsz, nézz be hozzánk akkor is!
Anikó
Idén is megosztanám veled Rudolf, a rénszarvas történetét. Minden karácsonykor eszembe jut ez a kedves kis mese, talán azért is, mert a kedvenc karácsonyi zeném is Rudolfról szól.
A történetből két variációt találsz itt a blogon, az egyik egy egyszerűbb változat kezdőknek, a másikat inkább a haladóknak ajánlom. Mindkét történet után találsz egy-egy szógyűjteményt, amiben összeszedtem neked az esetleg ismeretlen szavakat és jelentéseiket.
Ha már tavaly is olvastad a történetet, akkor most az újbóli elolvasásával jól tesztelheted, hogy mennyit fejlődött a német tudásod egy év alatt. Már könnyebben megérted a történetet, mint tavaly? Kevesebb az ismeretlen szó? Esetleg tavaly csak a kezdő szöveggel boldogultál, idén pedig már a haladó is érthető?
Jó szórakozást és tanulást!
Hoch oben im Norden, wo die Nächte im Winter viel dunkler und länger sind und der Schnee viel weißer ist als bei uns, leben die Rentiere im Zauberwald. Hier ist auch der Weihnachtsmann zuhause und hier lebte eine Rentierfamilie mit ihren fünf Kindern. Das Jüngste hörte auf den Namen Rudolph und war ein besonders neugieriges Kind, das seine Nase in allerlei Dinge steckte. Egal, ob er sich freute oder zornig war, Rudolphs Nase glühte immer so rot wie der Mantel vom Weihnachtsmann.
Seine Eltern und Geschwister hatten ihren Spaß an der roten Nase, aber schon im Rentierkindergarten wurde sie zum Gespött der vierbeinigen Freunde. "Das ist der Rudolph mit der roten Nase", riefen sie und tanzten um ihn herum. Rudolph lief nach Hause und weinte bitterlich. Seine Eltern und Geschwister konnten ihn gar nicht trösten.
Es war wieder einmal Sommer und der Weihnachtsmann ging zu den Rentieren im Zauberwald zu Besuch. Er war auf der Suche nach den stärksten und schnellsten Rentieren, die am Heiligen Abend seinen Schlitten ziehen können. Dutzende von Rentieren warteten ungeduldig und nervös auf dem Weihnachtsmann. Auch Rudolph war da. Seine Nase glühte vor Aufregung so rot wie noch nie. Santa Claus trat auf ihn zu, lächelte freundlich und schüttelte den Kopf. "Du bist groß und kräftig", sprach er, "aber leider kann ich dich nicht gebrauchen. Die Kinder würden ja erschrecken, wenn sie dich sähen." Rudolph wurde sehr traurig, er lief hinaus in den Wald, er brüllte und weinte.
Die Geräusche und seine leuchtende rote Nase lockten eine Elfe an. Vorsichtig näherte sie sich, legte ihre Hand auf Rudolphs Schulter und fragte: "Ich heiße Herbie. Was ist mit dir?" "Schau nur, wie meine Nase leuchtet. Keiner braucht ein Rentier mit einer roten Nase!" jammerte Rudolph. "Das kenne ich gut", sprach die Elfe, "ich würde gerne im Weihnachtsdorf mit den anderen Elfen arbeiten. Aber immer, wenn ich aufgeregt bin, beginnen meine Ohren zu wackeln. Und wackelnde Ohren mag Santa Claus nicht." An diesem Tag schlossen sie enge Freundschaft.
Mit Riesenschritten ging die Zeit auf Weihnachten zu. Am Vorabend des Weihnachtstages bekam Santa Claus schlechte Nachrichten über das Wetter: in den kommenden Tagen wird es heftig schneien. "Wie soll ich da den Weg zu den Kindern finden, wenn ich vom Kutschbock aus nicht einmal die Rentiere sehen kann?" fragte er.
In dieser Nacht konnte Santa Claus nicht schlafen. Schließlich zog er Mantel, Stiefel und Mütze an und machte sich auf den Weg. "Vielleicht finde ich unterwegs eine Lösung", dachte er. Während der Fahrt begann es in dichten Flocken zu schneien. Santa Claus konnte kaum etwas sehen. In der Ferne leuchtete ein helles rotes Licht. Beim Näherkommen bemerkte er Rudolph. "Hallo", rief er, "was hast du für eine hübsche und wundervolle Nase!Du bist genau der, den ich brauche. Was hältst du davon, wenn du am Weihnachtstag vor meinem Schlitten herläufst und mir so den Weg zu den Kindern zeigst?"
Als Rudolph die Worte des Weihnachtsmannes hörte, wurde er sehr glücklich. "Natürlich, furchtbar gerne. Ich freu' mich riesig." antwortete er. Doch plötzlich wurde er sehr traurig. "Aber wie finde ich den Weg zurück zum Weihnachtsdorf, wenn es so dicht schneit?" Im gleichen Moment kam ihm eine Idee. "Bin gleich wieder da", rief er.
Wenige Minuten später kehrten ein Rentier mit einer glühenden Nase und eine Elfe mit wackelnden Ohren aus dem Wald zurück. "Sie wird uns führen, Santa Claus", sagte Rudolph und zeigte auf Herbie. "Mit ihren Ohren hält sie uns den Schnee vom Leibe. Und sie kennt den Weg." "Das ist eine prachtvolle Idee", sagte Santa Claus begeistert. Und so geschah es, dass Santa Claus am Weihnachtstag von einem Rentier mit einer roten Nase und einer Elfe mit wackelnden Ohren begleitet wurde.
Rudolph wurde am nächsten Tag von allen Rentieren begeistert gefeiert. Sie waren richtig stolz auf ihn. Auch Herbie, die Elfe mit den Wackelohren, war eingeladen. "Ich werde allen im Wald von Dir erzählen", versprach sie ihrem Freund Rudolph.
Und so ist es auch tatsächlich gekommen: die Geschichte von Rudolph, dem Rentier mit der roten Nase, kennt heute jedes Tier im Zauberwald beim Weihnachtsmanndorf.
das Rentier – rénszarvas
neugierig – kíváncsi
sich freuen (freute sich, hat sich gefreut) – örül vminek
zornig – haragos, dühös
glühen (glühte, hat geglüht) – izzik, ragyog, (hevít)
das Gespött – gúny, csúfolódás
bitterlich – keserves
trösten (tröstete, hat getröstet) – megvigasztal
das Dutzend – tucat
die Aufregung – izgatottság
den Kopf schütteln – rázza, csóválja a fejét
erschrecken (erschrak, ist erschrocken) – megrémül, megijed
sähen – látnának (sehen ige T.sz./3.sz. feltételes módú alakja)
brüllen (brüllte, hat gebrüllt) – ordít, bömböl
das Geräusch – zaj
die Elfe – tündér
leuchten (leuchtete, hat geleuchtet) – világít
jammern (jammerte, hat gejammert) – jajgat, siránkozik
wackeln (wackelte, hat gewackelt) – remeg, rángatózik, (inog, reszket, billeg, mozog)
heftig – erősen, hevesen
der Kutschbock – kocsiülés, a hintó bakja
in dichten Flocken – nagy pelyhekben
zurückkehren (kehrte zurück, ist zurückgekehrt) – visszatér
der Leib – test
prachtvoll – pompás, nagyszerű, díszes
begeistert – lelkes
Hoch oben im Norden, wo die Nächte im Winter viel dunkler und länger sind und der Schnee viel weißer ist als bei uns, leben die Rentiere im Zauberwald. Hier ist auch der Weihnachtsmann zuhause.
Jedes Jahr im Sommer geht der Weihnachtsmann auf die Suche nach den stärksten und schnellsten Tieren, die am Heiligen Abend seinen gewaltigen Schlitten durch die Luft befördern können. Hier in Lappland lebte eine Rentierfamilie mit ihren fünf Kindern. Das Jüngste hörte auf den Namen Rudolph und war ein besonders lebhaftes und neugieriges Kind, das seine
Nase in allerlei Dinge steckte.
Seine Eltern und Geschwister hatten ihren Spaß an der roten Nase, aber schon im Rentierkindergarten wurde sie zum Gespött der vierbeinigen Freunde. "Das ist der Rudolph mit der roten Nase", riefen sie und tanzten um ihn herum, während sie mit ihren kleinen Hufen auf ihn zeigten. Und dann erst in der Rentierschule! Die anderen Rentierkinder hänselten ihn wo sie nur konnten. Mit allen Mitteln versuchte Rudolph seine Nase zu verbergen, manchmal übermalte er sie sogar mit schwarzer Farbe. Wenn er dann mit den anderen Verstecken spielte, freute er sich besonders, dass er diesmal nicht entdeckt worden war. Aber im gleichen Moment begann seine Nase so zu glühen, dass die Farbe abblätterte.
Ein anderes Mal stülpte er sich eine schwarze Gummikappe darüber. Nun konnte er nur noch durch den Mund atmen. Als er auch zu sprechen anfing, klang es als säße eine Wäscheklammer auf seiner Nase. Seine Mitschüler hielten sich die Rentierbäuche vor Lachen, aber Rudolph lief nach Hause und weinte bitterlich. "Nie wieder werde ich mit diesen gemeinen Blödhufen spielen", rief er unter Tränen. Seine Eltern und Geschwister konnten ihn gar nicht trösten.
Es war wieder einmal Sommer und wie in jedem Jahr kündigte der Weihnachtsmann seinen Besuch an. In allen Haushalten wurden die jungen und kräftigen Rentierburschen herausgeputzt. Ihr Fell wurden so lange gestriegelt und gebürstet bis es kupferfarben schimmerte, die Geweihe wurden mit Fett eingerieben und poliert bis sie im Sonnenlicht glänzten. Und dann war es endlich soweit.
Auf einem riesigen Platz standen Dutzende von Rentieren, die ungeduldig und nervös mit den Hufen scharrten und schaurigschöne Rufe ausstießen, um die Mitbewerber zu beeindrucken.
Unter ihnen war auch Rudolph. Er war an Größe und Kraft den anderen Bewerbern deutlich überlegen.
Pünktlich zur festgelegten Zeit traf der Weihnachtsmann aus dem nahegelegenen Weihnachtsdorf ein. Er wurde von Donner, seinem getreuen Leittier, begleitet. Im Sommer ritt Santa Claus immer auf Donner – ohne Schnee keine Schlittenfahrt. Der Weihnachtsmann machte sich sofort an die Arbeit, indem er jedes Tier erst einmal genau anschaute. Immer wieder brummelte er einige Worte in seinen langen weißen Bart. Sorgsam wählte er die aus, die am Wettrennen teilnehmen durften. Die Sieger würden in diesem Jahr den Schlitten ziehen.
Rudolph kam es wie eine Ewigkeit vor, bis er an die Reihe kam. Seine Nase glühte vor Aufregung so rot wie noch nie. Santa Claus trat auf ihn zu, lächelte freundlich und schüttelte den Kopf. "Du bist groß und kräftig und ein hübscher Bursche dazu", sprach er, "aber leider kann ich dich nicht gebrauchen. Die Kinder würden ja erschrecken, wenn sie dich sähen." Rudolphs Trauer kannte keine Grenzen. So schnell er konnte, lief er hinaus in den Wald und stampfte brüllend und weinend durch den tiefen Schnee.
Die Geräusche und das weithin sichtbare rote Licht lockten eine Elfe an. Vorsichtig näherte sie sich, legte ihre Hand auf Rudolphs Schulter und fragte: "Was ist mit dir?" "Schau nur, wie meine Nase leuchtet. Keiner braucht ein Rentier mit einer roten Nase!" jammerte Rudolph. "Das kenne ich gut", sprach die Elfe, "ich würde gerne im Weihnachtsdorf mit den anderen Elfen arbeiten. Aber immer, wenn ich aufgeregt bin, beginnen meine Ohren zu wackeln. Und wackelnde Ohren mag Santa Claus nicht."
Rudolph blickte auf, wischte sich mit den Hufen die Tränen aus den Augen und sah eine bildhübsche Elfe, deren Ohren im Rhythmus eines Vogelschlags hin und her wackelten. "Ich heiße Herbie", sagte sie schüchtern. Und während sie sich so in die Augen sahen, der eine mit einer leuchtend roten Nase, die andere mit hin und her wackelnden Ohren, prusteten sie urplötzlich los und lachten bis ihnen die Bäuche weh taten. An diesem Tag schlossen sie Freundschaft, schwatzten bis in die Nacht und kehrten erst am frühen Morgen heim.
Mit Riesenschritten ging die Zeit auf Weihnachten zu. Herbie und Rudolph trafen sich in dieser Zeit viele Male im Wald. Alle waren mit den Vorbereitungen für das Weihnachtsfest so beschäftigt, dass sie nicht bemerkten, wie sich das Wetter von Tag zu Tag verschlechterte. Am Vorabend des Weihnachtstages übergab die Wetterfee Santa Claus den Wetterbericht. Mit sorgenvoller Miene blickte er zum Himmel und seufzte resigniert: "Wenn ich morgen den Schlitten anspanne, kann ich vom Kutschbock aus noch nicht einmal die Rentiere sehen. Wie soll ich da den Weg zu den Kindern finden?"
In dieser Nacht fand Santa Claus keinen Schlaf. Immer wieder grübelte er über einen Ausweg nach. Schließlich zog er Mantel, Stiefel und Mütze an, spannte Donner vor seinen Schlitten und machte sich auf den Weg. "Vielleicht finde ich unterwegs eine Lösung", dachte er. Während der Fahrt begann es in dichten Flocken zu schneien. So dicht fiel der Schnee, dass Santa Claus kaum etwas sehen konnte. In der Ferne leuchtete ein helles rotes Licht. Beim Näherkommen bemerkte er Rudolph mit der roten Nase. "Hallo", rief er, "was hast du für eine hübsche und wundervolle Nase! Du bist genau der, den ich brauche. Was hältst du davon, wenn du am Weihnachtstag vor meinem Schlitten herläufst und mir so den Weg zu den Kindern zeigst?"
Als Rudolph die Worte des Weihnachtsmannes hörte, fiel er vor Schreck beinahe um und seine Nase glühte so heftig wie noch nie in seinem Leben. Vor lauter Freude fehlten ihm die Worte. Erst langsam fand er seine Fassung wieder.
"Natürlich, furchtbar gerne. Ich freu' mich riesig…." Doch plötzlich wurde er sehr traurig. "Aber wie finde ich den Weg zurück zum Weihnachtsdorf, wenn es so dicht schneit?" Im gleichen Moment, in dem er die Worte aussprach, kam ihm eine Idee. "Bin gleich wieder da", rief er, während er schon in schnellem Galopp auf dem Weg in den Wald war und einen verdutzten Santa Claus zurückließ.
Wenige Minuten später kehrten ein Rentier mit einer glühenden Nase und eine Elfe mit wackelnden Ohren aus dem Wald zurück. "Sie wird uns führen, Santa Claus", sagte Rudolph voller Stolz und zeigte auf Herbie. "Mit ihren Ohren hält sie uns den Schnee vom Leibe. Und sie kennt den Weg." "Das ist eine prachtvolle Idee", dröhnte Santa Claus begeistert. Und so geschah es, dass Santa Claus am Weihnachtstag von einem Rentier mit einer roten Nase und einer Elfe mit wackelnden Ohren begleitet wurde.
Rudolph wurde am nächsten Tag von allen Rentieren begeistert gefeiert. Sie waren richtig stolz auf ihn. Schließlich hatte er ja nicht nur dem Weihnachtsmann geholfen, sondern die Weihnachtsbescherung für die Kinder gerettet. Ein großes Fest wurde veranstaltet und alle Rentiere sangen und tanzten um das Grosse Feuer bis lange nach Mitternacht. Auch Herbie, die Elfe mit den Wackelohren, war eingeladen. "Ich werde allen im Wald von Dir erzählen", versprach sie ihrem Freund Rudolph. Und so ist es auch tatsächlich gekommen: die Geschichte von Rudolph, dem Rentier mit der roten Nase, kennt heute jedes Tier im Zauberwald beim Weihnachtsmanndorf.
das Rentier – rénszarvas
gewaltig – hatalmas
zornig – haragos, dühös
das Gespött – gúny, csúfolódás
der Huf – pata
hänseln (hänselte, hat gehänselt) – csúfol, csúfolódik
verbergen (verbarg, hat verborgen) – elrejt
Verstecken spielen – bújócskázni
stülpen (stülpte, hat gestülpt) – ráhúz, beborít, befed,
die Wäscheklammer – ruhacsipesz
bitterlich – keserves
das Fell – bunda, szőrzet
striegeln (striegelte, hat gestriegelt) – lecsutakol
das Geweih – agancs
scharren (scharrte, hat gescharrt) – kapar
schaurigschöne Rufe ausstoßen – borzongatóan szép hívóhangot ad ki
überlegen sein D, an +Dat. – különb valakinél (D) vmiben (an+D)
der Bursche – legény, fiatalember
stampfen (stampfte, ist gestampft ) – toporzékol
die Elfe – tündér
wackeln (wackelte, hat gewackelt) – remeg, rángatózik, (inog, reszket, billeg, mozog)
schüchtern – félénk
losprusten (prustete los, hat losgeprustet) – kitör vkiből a nevetés
urplötzlich – nagyon hirtelen
der Kutschbock – kocsiülés, a hintó bakja
verdutzt – meghökkent
der Leib – test
prachtvoll – pompás, nagyszerű, díszes
die Bescherung – ajándékozás, meglepetés
Az előző bejegyzésemben olvashattál néhány ötletet, amik segítenek a hatékony német tanulásban. Ahogy korábban is írtam, ne csak egyesével tanuld meg a német szavakat, hanem próbáld kifejezésekben, szókapcsolatokban vagy ellentétes párjukkal együtt memorizálni őket.
Itt most összeállítottam neked egy ehhez kapcsolódó anyagot, hogy lásd, pontosan mire is gondoltam. A listában találsz 50 fontos és gyakran használt német melléknevet és ellentétes párjukat. Próbáld őket így párban megtanulni. Figyelj, mert van olyan, aminek több jelentése is van! Elsősorban akkor ajánlom, ha még kezdő vagy, de persze az ismétlés senkinek sem árt. (Ha már haladó vagy, úgy teszteld magad, hogy csak az első oszlopot nézd és magadtól mondjad a szó ellentétes német párját.)
Mennyit ismersz már? Talász köztük olyat, amit még nem tudsz?
A letölthető ajándékanyagot ezen a linken éred el, kattints ide!
Töltsd le vagy akár nyomtasd is ki!
Sok olyan kérést, illetve kérdést kapok tőletek, hogy adjak tippeket a nyelvtanuláshoz, hogy hogyan tudtok „gyorsan” megtanulni németül. Ezért most néhány ilyen tippet összegyűjtöttem nektek. Természetesen ezek nem kizárólag a német tanulásban segíthetnek, hanem bármilyen nyelv elsajátításában hasznosak lehetnek, de igyekeztem ezeket mégis a német nyelvre vonatkoztatva összefoglalni nektek.
Sok tanulmányt készítettek arról, hogy hányszori ismétlés után tud egy új szó rögzülni az agyban. Felesleges ezeket a számokat vizsgálgatni, az a lényeg, hogy mikor egy új szót, kifejezést vagy nyelvtani alakot tanulsz, azt sokszor (minimum háromszor) ismételd el. És ami még nagyon fontos, hogy ne magadban mondogasd, hanem hangosan! Ez főleg a kezdőknek fontos, hiszen így a kiejtésed is ellenőrizni tudod és javíthatsz rajta. Ne felejtsd, hogy egy rosszul megtanult szót/kiejtést sokkal nehezebb utólag kijavítani, mintha már az elején arra törekszel, hogy jó kiejtéssel rögzüljön az adott szó. Ezért találsz a DIL leckéinél minden új szóhoz és minden feladathoz hanganyagot is. Szóval ismételj hangosan!
Az új szavakat, amiket tanulsz, kösd képekhez, tárgyakhoz. Miközben ismételgeted a szót németül, közben képzeld el a tárgyat, a cselekvést vagy egy szituációt, ami a szóhoz kapcsolódik. Erre fejlesztettük ki a DIL Szókincsfejlesztő tanfolyamot, ott is minden szóhoz látsz egy képet. Hidd el, hogy segít! Kezdőknek tudom ajánlani azt a módszert is, hogy a lakásban található tárgyak neveit úgy tudod könnyen megtanulni, hogy kis cetliket ragasztasz rájuk a német nevükkel. Így pl. ha mész a hűtőszekrényhez, akkor mindig látod, hogy der Kühlschrank. És ha ezt még hangosan ki is mondod, akkor szuper gyorsan megtanulod ezeket a szavakat. Persze ez csak az egyszerűbb és kézzelfogható tárgyak esetében megoldható, az elvontabb szavaknál marad a képzelőerőd.
Ez minden németül tanuló rémálma! Ezzel kapcsolatban annyit tudok segíteni, amit a DIL Német nyelvi 1×1 moduljának egyik leckéjében részletesebben el is magyarázok. Azaz vannak bizonyos szabályok, hogy melyik főnévnek mi a névelője, például a végződése miatt, a jelentése miatt, stb. Ezekből a szabályokból érdemes néhányat megjegyezni, mert sokszor segítség lehet. De talán a legegyszerűbb mégis az, hogy amikor tanulod a főneveket, mindig kötelezően a névelőjével együtt tanuld őket! A fenti hűtőszekrényes példánál maradva, ne azt írd ki a hűtőszekrényre, hogy Kühlschrank, hanem azt, hogy DER Kühlschrank. Ezt még annyiban tudod továbbfejleszteni, hogy a különböző névelőjű szavakat különböző színekkel jelölöd, ahogy mi is tettük azt a tanulásod megkönnyítése érdekében a DIL Szókincsfejlesztő tanfolyamában. Tehát például a hímneműek legyenek kékek, a nőneműek pirosak, a semleges neműek pedig sárgák. Így, mikor egy adott főnévre gondolsz, esetleg könnyebben eszedbe jut, hogy der, die, vagy das lehet-e a névelője, mert emlékszel rá, hogy milyen színnel volt felírva. És ne aggódj, ha beszéd közben eltévesztesz néha egy-egy névelőt, attól még mindenki meg fogja érteni, amit mondani akarsz. Ez nem olyan óriási hiba.
Ez alatt azt értem, hogy ne csak elszigetelt szavakat tanulj, hanem próbáld őket kifejezésekben, gyakori szókapcsolatokban megtanulni. Például az igéket a vonzatukkal együtt, vagy a főneveket olyan igékkel együtt, amivel sokszor előfordul, amit sokszor használni fogsz. Például ne csak azt tanuld meg, hogy a sport szó németül der Sport, hanem rögtön tanuld hozzá azt a kifejezést is, hogy Sport treiben – sportolni. De az is jó technika, hogy a mellékneveket párban tanulod meg. Tehát nem csak azt tanulod meg, hogy fleißig – szorgalmas, hanem rögtön az ellentétét is: fleißig – faul; fleißig – szorgalmas, faul – lusta. Ezzel a technikával mondhatjuk, hogy 2 legyet ütsz egy csapásra, hisz egyszerre 2 szót tanulsz meg.
Az egyik legjobb gyakorlás a szövegértés gyakorlásához, ha német műsorokat, filmeket nézel a tévében, az interneten, vagy német csatornát hallgatsz a rádióban, esetleg német könyveket olvasol (ha már haladóbb szinten vagy). Kisgyerekeknek is nagyon hasznos, ha német nyelvű meséket néznek, de bármilyen szinten is állsz az nyelvtanulással, lehetsz teljesen kezdő, vagy beszélhetsz akár felsőfokon is, csak hasznodra válik, ha sok idegen nyelvű műsort nézel. Nő a szókincsed, javul a kiejtésed és a szövegértésed. Ugyanilyen hasznos, ha német hangoskönyveket hallgatsz, amik plusz előnye, hogy bármilyen más tevékenység közben is tanulhatsz. Ezen az oldalon különböző témákban találsz audió könyveket, amiket akár utazás vagy edzés közben is hallgathatsz. Tehát rajta, most adott egy jó kifogás, miért nem inkább takarítasz, főzöl vagy füvet nyírsz, hanem inkább tévét nézel. Hisz te épp nyelvet tanulsz!
Ha már német nyelvterületen élsz, de még nem beszélsz tökéletesen németül, akkor is beszélj németül. Használd a nyelvet! Ha még csak keveset tudsz, akkor azt a keveset. Mert ez a legjobb gyakorlás! Sokkal jobb, ha például a boltban vagy a vasútállomáson valódi élethelyzetekben próbálsz németül boldogulni, mintha magyarul akarsz valamit megértetni, vagy csak mutogatsz. Sokkal gyorsabban fog így fejlődni a némettudásod. Abban is biztos lehetsz, hogy mindenki értékelni fogja, ha németül próbálsz magyarázni, még akkor is, ha esetleg sok hiba van abban, ahogy mondod. Gondolj csak bele, te is szívesen segítesz itthon egy magyarul tanulónak, ha megpróbál veled a te nyelveden kommunikálni, még akkor is, ha hibásan beszél. És meg is érted őt. A németek, osztrákok is meg fogják érteni, amit te akarsz magyarázni. Ha esetleg előre tudod, hogy olyan dologról kell majd beszélned, amihez szükséges néhány kulcsfontosságú szó ismerete, akkor készülj fel előre és nézz utána néhány fontosabb szónak. Hidd el, ezeket a szavakat biztosan örökre megjegyezed!
Ha nem német nyelvterületen élsz, akkor próbálj keresni valakit, akivel kommunikálhatsz németül. Egy ismerőst, aki beszél németül, egy levelezőtársat, egy tanárt vagy egy tanulótársat. Manapság egyre elterjedtebbek a nyelvcsere oldalak, alkalmazások, ahol anyanyelvűekkel chatelhetsz, beszélgethetsz. Ilyen oldalakra gyűjtöttem neked néhány példát:
A tanulság: mindegy, csak használd a nyelvet! Szólalj meg németül!
Utolsó ötletként azt ajánlom, hogy miközben csinálsz valamit, magadban mondd, vagy próbáld mondani németül, hogy épp mit csinálsz. Vagy próbáld németre fordítani a gondolataidat. Mintha valakinek németül szeretnéd elmesélni, hogy mit csinálsz, vagy mi jár a fejedben. Minél többször csinálod ezt, annál jobb. Az egyik tanulóm azt írta nem is olyan régen, hogy ő különböző alkatrészeket készít egy műhelyben, és közben próbálja lefordítani magának németre az alkatrészek neveit. Szuper ötlet! Természetesen mindig lesznek olyan szavak, kifejezések, amiket nem fogsz tudni németül, de ha ezek közül néhánynak esetleg utána is nézel és megtanulod azokat, akkor egyre több mindent tudsz majd magadnak németül elmesélni és ha másokkal beszélgetsz, akkor is egyre jobban, gyorsabban és pontosabban tudod magad kifejezni. És egyszer csak azt veszed észre, hogy már nem fordítod át a szavakat magyarról németre és németről magyarra, hanem egyszerűen elkezdesz németül gondolkodni.
A fentiekben leírtam nektek néhány tippet, de természetesen ezeken kívül még rengeteg más jó ötlet is van. Kíváncsian várom a Ti ötleteiteket, tanácsaitokat, hogy nektek mi segített a német tanulásban. Hátha másoknak is segítesz ezzel!
Sok sikert, jó német tanulást!
Mit szólnál egy németországi sörfesztiválhoz? 🙂
Aktuális a téma, így ha még nem volt hozzá szerencséd, akkor mindenképpen ajánlom figyelmedbe ezt az ajándékanyagot! (Ha már voltál, akkor is 😉 )
Töltsd le a szöveget innen: https://www.dil.hu/online-nemet-tanulas-ajandek/sorfesztival
Ezt az anyagot letöltheted és olvasgathatod bárhol, ahol kedved tartja. 🙂
Jó szórakozást!
Anikó