Tag: irodalom

  • Gárdonyi és a német nyelv

    Gárdonyi és a német nyelv

     

    Imádok olvasni és nagyon szeretem Gárdonyi Géza regényeit, egyik nagy kedvencem tőle Ida regénye! De most mégis a Te, Berkenye! című kisregényéből osztanék meg Veled néhány gondolatot. 

    A regény egyik szereplője, Fülöp, élete nagy munkájaként 3 kötetes könyvet ír a német nyelvről. Úgy gondolom, ha egy kicsit is beszélsz németül, egyet fogsz érteni Fülöpnek a német nyelvről alkotott véleményével. 🙂

     

    „A magyar nyelv rövidsége, s a német hosszadalmassága

     

    Fanyalogni: eine sauere Miene machen. (Négy szó!)

    Laposfarú: wer einen magern Hintern hat. (Öt szó!) …

    Tehetem: ich kann es machen. (Négy szó!)

    Indulni: sich in Bewegung setzen.

    Hallottam: Ich habe es gehört. (Ebben a szóban: hallottam, benne van mind a négy német szó. De hogy a magyar valamennyi kultúrnyelvnek fölötte áll, íme rá példának az Archimedes kiáltása: Heüréka! Ezt a német így fordítja a magas nyelvére: Ich habe es gefunden! Négy szó! Az angol így fordítja: I have found it! Négy szó! A francia: Je l’ai trouvée! Négy szó! Az olasz: L’ho trováto! Három szó! S a magyar, diadalmas rövidséggel: Megvan!)”…

    A német nyelv szegénysége

     

    Nagyra van a német, hogy a tüzelőfa és az élőfa megkülönböztetésére van Holz és Baum szava… Hát nekünk ez a Holz és Baum különbség nem is szükséges. Mink, ha élőfáról beszélünk, azt is hozzámondjuk, hogy micsoda fa. Ha pedig nem élőfáról van szó, elég a fa is. Tudjuk, hogy tűzrevaló. De hogy ez éppen nem a szegénységünk bizonyítéka, íme, vetek a németek felé ezer olyan különböztető szót, amire nekik nincsen csak egy-egy szavuk.

    Alszik, hál.

    Csúf, rút…

    Dalol, énekel…

    Nyír, vág, metsz, szab, szel, szeletel. (A német csak egy nyomorult szóval schneidol!)

    A német nyelv oktondisága 

     

    A német nagybetűvel ír minden nevet. Tehát mondatban a kőmíves, szabó, bokor, bogár, réz stb. lehet embernév is, más név is. Eléje kell neki tenni egy másik szót, hogy megjelölje, de néha még azzal is homályos.

    A német, mikor mulat, nem mulat, hanem alóltartja magát: unterhalten

    A német nem tudja megkülönböztetni a fölkel és föláll fogalmakat. Neki mind a kettő aufstehen.

    A német nem tud járni, ő csak menni (gehen) tud. Hát még járkálni hogy tudna szegény!

    Hányféleképpen fejezi ki a német a menést, járást? Hányféleképpen fejezi ki a német a nevetést? Egyetlen egy nyomorult szava van rá, s ha csak mosolygást akar mondani, azt az egy lachen szót kénytelen arra is alkalmazni lächeln kicsinyítéssel. Tehát mosolygás neki: nevetéske. Nekünk harminc szavunk is van a nevetésre.

    A magyar azt mondja: Nyolcvanegy.

    A német azt mondja: Egy és (csuklik) aztán hozzáteszi: és nyolcvan. (Ein und achtzig)

    Tehát a német észjárás szerint az egy fontosabb, mint a nyolcvan….”

     

    Hát nem gyönyörű a német nyelv? 🙂

     

    Anikó